Lágy formák, személyes terek

Ennél a projektnél számomra az volt az egyik legfontosabb cél, hogy ne egyszerűen szép tereket tervezzek, hanem olyan otthont, amelyben a család minden tagja megtalálja a saját világát. Éppen ezért az egyes helyiségek karaktere tudatosan eltér egymástól, miközben a világos fa, a lágy színek, az íves formák és a finom részletek végig összekötik őket.

A nappaliban egy nyugodt, világos és kényelmes közösségi teret szerettem volna létrehozni. A neutrális alapokat finom kék árnyalatokkal, természetes fa felületekkel és légies textilekkel egészítettem ki. Különösen szeretem azokat a részleteket, amelyek mesélnek a lakókról – ilyen az előtér felől kialakított, megvilágított polcrendszer is, ahol a Forma–1-es LEGO modellautók kaptak méltó helyet. Szerintem éppen az ilyen személyes elemek tesznek egy szépen megtervezett enteriőrt valódi otthonná.

A hálószoba lett a projekt egyik legkarakteresebb tere. Az eredeti megrendelői kérés az volt, hogy valamilyen formában jelenjen meg benne a tengerpart hangulata, de semmiképpen ne legyen klasszikus „beach house” jellege. Inkább csak finoman szerettük volna megidézni a tengert, annak színeit, nyugalmát és természetes formáit. Innen indult az ágy mögötti organikus, hullámzó faldekoráció ötlete is. A kékes, homokos és púderes tónusok, a világos fa és a rejtett világítás együtt úgy emlékeztetnek a tengerpartra, hogy közben a hálószoba megmarad elegáns, nyugodt és kortárs térnek.

A gyerekszobáknál különösen fontosnak tartottam, hogy ne csak a jelenlegi életkoruknak szóljanak. Szerettem volna kedves, játékos, de hosszabb távon is szerethető tereket kialakítani. A pasztell árnyalatok, a mintás tapéták és a lekerekített formák adják meg a szobák hangulatát, miközben az egyedi bútoroknál végig a mindennapi használhatóság volt az egyik fő szempont. Legyen hely tanulni, elpakolni, kiállítani a kedvenc tárgyakat – és persze legyen egy-egy olyan kuckó is, ahová jó bekuckózni.

A projekt során sokat foglalkoztam azzal is, mennyi tárolóra van valóban szükség, és hol érdemes inkább egy kis levegőt hagyni a térnek. Számomra fontos, hogy a praktikum ne menjen a könnyedség rovására. Ezért a nagyobb tárolófelületeket igyekeztem egységesen, a falak részeként kezelni, és nyitott polcokkal, dekoratív részletekkel oldani a nagyobb bútorfelületeket.

Talán ezt szeretem leginkább ebben az otthonban: nincs benne két teljesen egyforma helyiség, mégis érezhető, hogy összetartoznak. Minden szobának van egy saját kis története és egyénisége, de ugyanaz a finom, világos és szerethető hangulat kíséri végig az egész otthont.