Családi házrész tervezése

Megrendelőim azzal kerestek fel, hogy úgy érzik, otthonuk nem jól funkcionál. Úgy érzik, hogy minden rossz helyen van, és úgy alapból is jó lenne egy alapos felfrissítés. A családi házuk kétgenerációs, a ház egy kisebb részét leválasztották a nagymama részére, a nagyobb részben pedig a háromtagú család élt.

A projekt kezdetben online tervezéssel indult, de első pillanattól fogva nehezen és döcögősen ment a munka, így később személyes tervezésre váltottunk. Alapvetően úgy indultunk, hogy az alaprajzi elrendezésen fogunk együtt dolgozni, aztán később már a házrész területének optimális áttervezéséről beszélgettünk, majd abban maradtunk, hogy minden maradjon úgy ahogy jelenleg is van, csak legyen szebb és jobb.

Új konyhát kezdtünk tervezni, de a régi elrendezésen minimálisan tudtunk csak változtatni. A nappali és az étkező teret is érintette volna a tervezés, de később ez a része a tervezésnek meghiúsult. A gyerekszoba jelenlegi formája mindenképpen lakberendezői segítséget igényelt, el is kezdődött az elrendezési tervezés, majd a látványtervezés is.

Mivel a projekt szinte a kezdetektől fogva döcögősen indult nem tudtam elkerülni, hogy saját munkámban keressem a hibát. Ez valahogy a természetemből fakad, amit igen, jó lenne a munkámban elkerülni, de a valóságban mégsem megy. Persze próbáltam megbeszélni ezt a megrendelőkkel, de ők biztosítottak arról, hogy nem a munkámmal nincsenek megelégedve, hanem ők a határozatlanok. Ahogy haladtunk előre a projektben, ezek az apró pontok végül odáig fajultak, hogy én javasoltam, hogy zárjuk le a munkát együtt. Ilyen is van, nem titkolózom és nem szégyellem. Van olyan is, amikor a jó öreg kémia nem működik köztem és a megrendelőm között, van olyan, hogy egyszerűen csak nem értjük meg egymás igényeit és van olyan is, hogy minden klappol és minden gyönyörűen működik.

Itt nem ez volt a helyzet, a projekt végül meghiúsult, ezért a látványtervek sem olyan kidolgozottak, mint amilyeneket általában készítek.

‍